“És ekkor egyszerre megérezte a csöndet maga körül. A vállain, a fákon, a hegyeken, a levegöben. Azt a súlyos, fehér csöndet, mely, mint egy láthatatlan nagy búra, ránehezedett kereken a világra, és a világ nem volt képes moccanni alatta, még lélegezni sem. Igen, egy rettenetes csöndet érzett maga körül és maga fölött, egy halott csöndet.”
Wass Albert, A funtinelli boszorkány I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése