“...nem lenne szabad egyedül hagyanak az emberek egy gyermeket soha, egy olyan kicsi kis leánykát, olyan árva-egyedül fönt az erdök közt, soha. Nem azért mert valami baj érheti. Nem. S nem azért, mert árt neki az egyedüllét. Nem azért. Az egyedüllét nem árt senkinek. Az egyedüllét nem ront meg senkit. Nem azért. Hanem, mert az embereket, a többit, érted, Ivan? A többit elrontotta már az, hogy nem voltak soha egyedül. Hogy nem voltak eleget egyedül, és nem tanulhattak meg olyan dolgokat, amiket az erdö meg az egyedüllét tanítt. Hanem megteltek sok másféle dologgal, hazugságokkal, amiket egymásnak összehazudtak, félelmekkel, amikkel egymást riasztgatták, és megteltek valami rosszasággal, ami a szemükre borult, mint egy hályog… és csak azon keresztül tudják látni a világot és a többi dolgokat…”
Wass Albert, A funtinelli boszorkány II.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése