“temetés után egy férfi, ki apját csendben eltemette, kószál a mezőn.
többen vannak és mégis egyedül.
arcába fúj a kemény hideg szél, de mégis ez a tavaszi szél az ami a kikelet
illatát hozza...az ujjászületés szele ez.
mélyen magában kutat és kérdéseket tesz föl melyekre nem tudja a választ.
változik, mint minden, és már semmi se ugyanaz mint tegnap...
felnőtt lett és mégis oly törékeny mint egy fűből előbújó kis hajtás.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése