“És megy és megy. Megáll, leül. Tüzet gyújt. Eszik, iszik, fölkel, megint megy. Az ember nem tudja, hogy mit is tett az elébb, s mért is kelt föl, s hova is akar menni. Mit mondjak? Valahogy megáll a világ az ember körül. Megáll. Telik az idö, halad a nap, a hold, a csillagok, s mégis mintha minden állana. Az ember megy, megy és megy. Amig viszatérik oda, ahonnan elindult.”
Wass Albert, A funtinelli boszorkány II.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése